"Vándorünnep"
Ez volt Párizs Ernest Hemingway számára. Franciaország fővárosa azonban sokkal több ennél: a szerelem városa. A divat fővárosa. A festők, írók és filmesek fővárosa. A konyhaművészet fővárosa... Egy szokványos helynek mindig egy lépéssel a világ többi része előtt kell járnia, hogy ezek közül a klisék közül akár csak egyet is valamelyest igazságosan ítéljen meg - Párizsnak azonban csupán a leírásával oldalakat lehetne megtölteni. Ezért az ember már az első látogatást megelőzően is úgy érzi, mintha ismerné Párizst, hiszen Toulouse-Lautrec képeiről ismeri a Moulin Rouge-t, számtalan filmben látta az Eiffel-tornyot, Simone de Beauvoir könyveiből megismerhette a Saint-Germaint. S habár a festői régi csarnokok már régen eltűntek, a Rue de Rivoli pedig belefullad a forgalmi dugókba, és egész Franciaországban közmondásos a fővárosiak arroganciája - tudat alatt mindenki a maga eszményképét keresi Párizsban, lett légyen az a divat városa vagy a híres konyháé, a művészeteké vagy a szerelemé. Így mosódik össze egyetlen séta alatt spontán módon a fantázia és a realitás. Ez adja meg a vonzerejét napjainkban egy párizsi tartózkodásnak.