Nyugodtan kijelenthetjük a bor fővárosa Bordeaux, amely egy mámorító keveréke a XVIII. századi pompának, az első osztályú múzeumoknak, az ősi templomoknak és a vibráló városrészeknek. Az Aquitaine gyöngyszemeként ismert várost a legutóbbi átalakítások még vonzóbbá tették. A város történelmi központja ( első rész ) az eredeti állapotának megfelelően felújításra került, a Garonne folyó partvonala jelenleg kertekkel, parkokkal szegélyezett továbbá szabadtéri kávézókkal…

Rue Sainte-Catherine (Sainte-Catherine utca)

Az egyik leghosszabb sétálóutca Európában a Sainte-Catherine utca, amely a forgalom elől már 1984 óta le van zárva. Teljes felújításra került a 2000-es évek elején. A nagy francia üzletláncok és kiskereskedők üzletei megtalálhatóak itt, így az utca északi része kiváló bevásárló helynek számít. A bejárat a történelmi Galerie Bordelaise bevásárlóközpontba az utca legészakibb pontja közelében található. Számos éttermével, kávézójával és butikjával, az utca déli része a város több mint 60.000 diákja körében nagyon népszerű. Az utca közepén egy szép tér található (Place Saint-Project), ahol a látogatók pihenhetnek, és megtervezhetik a következő úti célt.

Musee d'Aquitaine (Aquitaine Múzeum)

Az egyik legjobb hely a francia történelem felfedezésére - Párizson kívül - az Aquitaine Múzeum (Musee d'Aquitaine), ahol időrendben kerül bemutatásra a régió történelme az őskortól a modern időkig. A múzeum 1987-ben nyílt meg, és mindemellett itt található a végső nyughelye az államférfinek, filozófusnak és írónak, Michel de Montaigne-nak, akit a város leghíresebb polgárának tartottak a történelemben. A múzeumban Aquitániai Eleonóra angol királyné valamint Eduárd (Woodstock) walesi herceg, III. Eduárd angol király legidősebb fia élete is jól reprezentált, akit Fekete Hercegként ismertek Franciaországban. Megtekinthető egy részletes reprodukciója néhány Lascaux-ból származó őskori barlangrajznak is a múzeumban.

Bordeaux Cathedral (Bordeaux Katedrális)

A város legismertebb helye a Szent András Katedrális (Saint-André de Bordeaux), amely Bordeaux déli részének történelmi negyedében található. Itt ment feleségül a 13 éves Aquitániai Eleonóra angol királyné VII. Lajos francia királyhoz. Habár az eredetileg a XI. században épült fő templomhajónak csak egy fala maradt fenn, a székesegyház felszárnyaló boltívei, a bonyolultan faragott fa orgona, a kőből faragott homlokzat és a különálló harangtorony mindenképpen megér egy látogatást. A katedrális otthont ad vallási tárgyak gyűjteményének (Marcadé-gyűjtemény), amelyek a Marcadé Kánon által kerültek az állam részére hagyományozásra 1947-ben, a gyűjtemény azonban csak 2015-től megtekinthető a katedrálisban. Ez a gyűjtemény a XIV. és a XVI. századból származó, 42 illuminált kéziratot foglal magában.

Grand Theatre de Bordeaux (Nemzeti Nagyszínház)

A híres építész, Victor Louis által tervezett XVIII. században épült Grand Théâtre van Bordeaux igazi kulturális látványosság. Az újklasszicista külső a korinthoszi oszlopok sokaságával azt a hatást kelti az idelátogatóban, mintha egy templomba lépne be, amit az előadóművészeteknek szenteltek. Belül egy nagy előtér található díszített márványszobrokkal, amelyek elvezetnek a lenyűgöző kék és aranyszínű, freskókkal, és egy hatalmas kristálycsillárral díszített terembe. A színház 1780-ban nyitotta meg kapuit, és 1991-ben felújításra került, és otthont ad a Nemzeti Operaháznak is (Opéra National de Bordeaux). A Nagyszínház otthont ad továbbá a Nemzeti Ballett színpadnak (Ballet National de Bordeaux) is, ahol egyszer Marius Petipa is 1840-ben színpadra lépett.

Place de la Bourse (A Tőzsde-tér)

Nem teljes egy látogatás Bordeaux városba anélkül, hogy az idelátogató megtekintené a város leghíresebb terét, Tőzsde-teret (Place de la Bourse). Ez a tér a jelképe Bordeaux városnak azóta, amióta az 1700-as években létrehozták. Jacques Gabriel építész XV. Lajos király részére tervezte, a köztér nyitott tervezése a fallal körülvett város középkori korszakának végét jellemezte. A három oldalán elegáns, XVIII. századi épülettel szegélyezett tér eredetileg el korláttal volt elválasztva a Garonne folyótól. Ma azonban egy sekély víztükör található a téren (Miroir d'Eau-ként ismert), és ez jelzi a határt a tér és a folyam között.