Spanyolországban, a Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarote szigetén, létrehoztak olyan szobrokat, melyek Európa első víz alatti múzeumának részét képezik. A múzeum Lanzarote partjainál található, 12-14 méter mélységben a víz alatt.

A szobrok a brit művész Jason deCaires Taylor alkotásai, aki korábban hasonló műalkotásokat hozott létre Cancunban, Mexikóban és Grenadában, Nyugat-Indiában. A kiállított szobrok emberi alakokat ábrázolnak sétálás, telefonálás, képek és szelfik készítése közben. Egy másik installációban,(„lampedusa tutaja”) pedig egy hajót ábrázolását láthatjuk, a kétségbeesetten segítségre és támogatásra várakozó emberekkel, ami a menekültválságra utal.

A víz alatti szobrok ugyanakkor a növényeknek és állatoknak is életteret hoznak létre, ezzel szimbolizálva az emberek és a természet között meg lévő szimbiózist. Sokféle tengeri életforma keres magának menedéket a ragadozók elől, így vonzzák őket az elmerült tárgyak.

Taylor búvárként tisztában van ezzel, és csapatával terméketlenként és kietlenként jellemzett területekre pozícionálták a szobrokat, illetve elterelésként használják fel, hogy a turistákat távol tartsák a sérülékeny és veszélyes területektől. A szobrokat a tengeri cement egy nagyon semleges típusából készítették, mely több száz évet is kibír majd feltehetően. Fémek használatát ugyanakkor kerülték, mert korrodálódhatnak és szennyezik a környezetet.