Sok helyen, például Észak-Olaszországban vagy Dél-Tirolban egy különös földtani képződményt csodálhatunk meg, melyet földpiramisoknak neveznek. Ezek a magas, kúp alakú oszlopok, agyagból vannak és a tetejükön gyakran kisebb-nagyobb sziklák „pihennek”.

Eme szokatlan szerkezetek az elmúlt jégkorszak után, a morénás agyagos talajból keletkeztek, a gleccserek elolvadása után. Száraz időben a talaj kemény, mint a kő, azonban amikor esik az eső, felpuhul, és sáros tömegként elindul, akár 10-15 méteres magas lejtőket hagyva maga mögött.

Amikor elkezdődik az esős évszak, ezek a lejtők erodálódnak. Azonban ha sziklák is találhatóak a talajon, akkor azok mintegy sapkaként megvédik az alattuk található talajt, így míg a környező földet elmossa az eső, alattuk oszlopok keletkeznek, fenséges földi piramisokat alkotva.

Ezek a képződmények több száz vagy ezer év alatt alakulnak ki.

Az oszlopok folyamatosan erodálódnak, de lassabban, mint a terep többi része. Miután elgyengülnek, már nem tudják megtartani a tetejükön fekvő sziklát, az leesik az oszlop csúcsáról, így az a kúp gyorsabban erodálódik, majd eltűnik.

A földpiramisok egyedülállóak Dél-Tirolban, de a világban meglehetősen elterjedtek. A legszebbek Ritten-nél, az észak-olaszországi Bolznától nem messze fekvő fennsíkon találhatóak. Hasonló földpiramisokat a Puster-völgyben is találhatunk.