Van egy apró sziget az Adriai-tengeren, Horvátország partjai mentén, mely a közelmúltban nagy figyelmet kapott. A Sibeniki szigetcsoporthoz tartozó sziget mindössze 1,4 négyzetkilométer és teljesen lefedik a kőfalak. A levegőből nézve Baljenac ovális...
Van egy apró sziget az Adriai-tengeren, Horvátország partjai mentén, mely a közelmúltban nagy figyelmet kapott. A Sibeniki szigetcsoporthoz tartozó sziget mindössze 1,4 négyzetkilométer és teljesen lefedik a kőfalak. A levegőből nézve Baljenac ovális alakú szigete egy óriási ujjlenyomatnak tűnik, hosszú, alacsony kőfalainak köszönhetően. Mint sok nyugat-európai nemzet, például Írország, Anglia és Skócia, a horvát tengerpartok nagy részét is kőfalak ölelik.
Ezek az építmények évszázadokig nyúlnak vissza a történelemben, elsősorban a mezőgazdasági területek határainak megjelölésére használták őket. A falak habarcs nélkül készültek, a köveket gondosan kiválogatták és puzzle-darabokként illesztették egymáshoz. A horvát tengerpartok nagy része sziklás. Ahhoz, hogy ezeket a sziklás területeket meg lehessen művelni, ki kellett venni a köveket a talajból, majd ezeket használták fel arra, hogy falakat építsenek a területek körül. Baljenac mindössze fél kilométer hosszú sziget, falai mégis 23 kilométer hosszan tekeregnek rajta.
A horvát kormány felhívta az UNESCO figyelmét a sziget egyedülállóságára és javasolta, hogy kerüljön fel a világörökségi helyszínek listájára. A mezőgazdasági határvonalak meghatározásán túl a falak az erős szelet, vagy, ahogy a helyiek nevezik a „bura”-t is mérséklik, így lehetővé téve a tengerpart menti kitett helyek művelését is. Pagban, az Adriai-tenger leghosszabb partvonalú, hosszúkás szigetén a gazdák szintén kőfalakat emeltek, melyek hossza meghaladja az ezer kilométert.