Velencében az apály már a második évben csökkentette olyan mértékben a vízszintet, hogy a város csatornái szinte víz nélkül maradtak. A turistáknak, akik a híres kék-zöld csatornákon való gondolázásra vágytak...

Velencében az apály már a második évben csökkentette olyan mértékben a vízszintet, hogy a város csatornái szinte víz nélkül maradtak. A turistáknak, akik a híres kék-zöld csatornákon való gondolázásra vágytak, sajnos csalódniuk kellett, hiszen az apály miatt a gondolák, a város elsődleges közlekedési eszközei a csatornák aljában maradt sártengerben sorakoztak. Az idei kivételesen alacsony vízszintet az abnormális árapályok okozták, melyeket az északkelet-olaszországban drasztikusan lecsökkent csapadékmennyiség eredményezett. Mivel a város csatornarendszerét elhanyagolták az utóbbi években, így most különösen látványos azok rossz állapota.

A csatornák mélysége csökkent, felhalmozódott bennük a sár és a szemét, így növelve annak esélyét, hogy a hajópropellerek beleakadjanak a lebegő hulladékokba. Az alacsony vízszint továbbá láthatóvá tette a történelmi épületek alatt húzódó omladozó téglafalakat.

A velencei hatóságok a csatorna karbantartása szempontjából hanyagul álltak a problémához. A csatornák kotrását ismét az 1990-es évek végén kezdték meg, közel fél évszázados elhanyagolás után. A városban hiányzik továbbá a modern szennyvízrendszer is. A történelem során a keletkezett hulladékokat mindig a csatornákba dobták, habár a nagyobb épületek szennyvizei már akkor is valamiféle előkezelést igényeltek, mielőtt a csatornába önthették volna. Néhány palota saját tároló tartályokkal is rendelkezik, de mindig van egy minimális szivárgásuk, amely néha felettébb büdös.

Az elmúlt években a velencei városi tanács egyre kevesebbet költött a csatorna karbantartására, helyette az 5,4 milliárd eurós MOSE dagály elleni gátak befejezésére összpontosítottak, melyek a lagúnát hivatottak megvédeni árapály idején. Az 1970-es évektől kezdve, közel 50 éve gondatlanul szivattyúzzák a terület ipari létesítményei a felszín alatti vízkészleteket a földalatti víztartó rétegekből, így a város vízszintje már csak alig 23 cm.

A süllyedés az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, mára már csak évi 1-2mm-es csökkenésről beszélhetünk, ilyen körülmények között azonban a város csatornáinak kiszáradása meglehetősen szokatlan.