1891 óta Genf egyik híres látványossága egy gigantikus vízsugár. Ez a keskeny vízoszlop 140 méter magasra emelkedik fel, Genf horizontjának egyik legszembetűnőbb elemét alkotva. Minden másodpercben 500 liter víz halad át a 10 cm-es fúvókán, közel 200 km/órás sebességgel, így egy adott pillanatban körülbelül 7000 liter víz van a levegőben.

A  Jet d'Eau név franciául vízsugarat jelent. A szökőkút a Genfi-tónál található, ahol a tó a Rhone folyóba ömlik. Egy keskeny kőmólót is építettek még a szökőkút telepítésének évében, amely elvezeti a látogatókat egészen a szökőkút kezdetéig.

Ez a híres látványosság eredetileg biztonsági okokból épült, a város hidraulikus hálózatának túlnyomását hivatott csökkenteni. A hidraulikus rendszerben nagy nyomás alatt lévő vizet használnak, ami egy nagy központi szivattyúból indulva csővezetékeken át szállítja a mechanikai energiát.

A nyilvános hidraulikus energiahálózat elképzelését először Joseph Bramah javasolta, még az 1800-as évek elején, majd az első alacsonynyomású rendszer 1840-ben jelent meg Angliában, az igazi áttörést azonban 1850-ben megjelent hidraulikus akkumulátor bevezetése jelentette. Így lehetőség nyílt a rendszerben jelentősen magasabb nyomás használatára is. A 19. század végére világszerte elterjedtek a hidraulikus hálózatok, ilyen városok voltak például London, Liverpool, Birmingham, Manchester, Glasgow, Antwerpen, Melbourne, Sydney, Buenos Aires és Genf.

A genfi hidraulikus hálózatot 1879-ben alapították, egy 300 lóerős gőzmotorral, mely a tó vizéből kapta a működéséhez szükséges vízmennyiséget, és mind az ivóvízhálózatot, mind a hidraulikai rendszert ellátta vízzel. A megnövekedett kereslet azonban arra késztette a várost, hogy telepítsék át a szivattyútelepet a Rhone folyó közelébe, így felhasználva annak vízenergiáját is, melyre végül 1886-ban került sor. Az így kiépült rendszer vizét több száz műhelyben és gyárban használták a gépek energiaszükségleteinek fedezésére. Minden munkanap végén, amikor a gyárak kikapcsolják a gépeket, túlnyomás keletkezik a rendszerben, ezért volt szükség egy biztonsági szelepre, melyen keresztül fel lehetett szabadítani a rendszert a túlnyomás alól. Ez a szelep jelentette Genf első szökőkútját, akkor még 30 méteres vízsugarat eredményezve a tavon.

Hamarosan ikonikus jelképpé vált, így a város vezetése 1891-ben úgy döntött, hogy átköltöztetik a szökőkutat jelenlegi helyére, ezzel is további turistákat vonzva a városba. Ekkor több energiát kapott a rendszer így a vízsugár már 90 méter magasra is feljutott, ezt követően pedig 1951-ben tovább emeltek a nyomáson, így már 140 méter magasra pumpálja fel a vizet a szökőkút, amivel a világ hatodik legmagasabb szökőkútjává vált. Napjainkban a szökőkút egész évben működik, este pedig színes fényekkel világítják meg.