Éveken át az utazóknak meg kellett küzdeniük a világ egyik legsúlyosabb állapotban lévő vasúti hálózatával. A vonatok ritkán közlekedtek, az egyenetlen dombvidéki szakaszokon a kisiklások gyakoriak voltak, illetve a vonaton megtett út időben sokkal hosszabbnak bizonyult, mintha gyalog tették volna meg ugyanazt az utat.

Az emberek Kambodzsa észak-nyugati részén, közel Battambang városához, a saját kezükbe vették az ügyet. Saját vasúti „járműveket” hoztak létre bambuszból és régi súlyzókból, melyeket kerekekként hasznosítottak. A helyiek műveiket „Norries”-nak, azaz ahogy a tengerentúli látogatók ismerik, „Bambusz vonatnak” nevezték el.

Minden bambusz vonat alapja egy 3 méteres fa keret, melyet ultra könnyű bambusz lécekkel fedtek be. Két súlyzó szerű forgóvázon támaszkodik, és egy újrahasznosított víz szivattyú vagy egy benzinmotor van a kerekekhez csatlakoztatva övekkel és más szíjként használt anyagokkal.

Ezek a rozoga járművek akár 20 embert is képesek szállítani az öreg síneken, akár 40 km/h sebességgel is, miközben a pálya gyakorlatilag csak pár centiméterrel van a szerkezet alatt. Az elferdült, meghajlott és törött síneken az utazás igen kényelmetlen, de sokkal biztonságosabb és gyorsabb, mint az elődjén. „A bambusz vonatokkal a házamtól ami Phnom Teppedey-ben van, el tudok menni Battambangba gyógyszerekért”  - mondja Sao Nao, miközben egy kisebb csapat emberrel a síneken ülve várja a vonatot.

„Nagyon biztonságos módja az utazásnak, a taxi és a motorkerékpár nekem túl gyors, utóbbin gyakran megszédülök és leesek róla. A bambusz vonaton le tudok ülni és akár aludni is tudok míg odaérünk. Ugyanezt egy motorkerékpáron nem tudnám megtenni.” De mi történik, hogyha két vonat szembetalálkozik egymással útjuk során?

A válasz egyszerű: amelyiken kevesebben utaznak, gyorsan leszállnak, és leemelik a szerkezetet a sínekről, hogy a szembe jövő el tudjon haladni, aztán visszateszik a sínekre járművüket és utaznak tovább. Szerencsére ez akár egy perc alatt is végrehajtható, amire kiváltképp akkor van szükség, amikor egy „igazi” vonat jön velük szembe.

Az ilyen bambusz járművek a kambodzsai közlekedési rendszer nem hivatalos részét képezik. Ők biztosítják a kapcsolatot a kisebb falvak között, illetve nem csak emberek, hanem az áruk fuvarozását is segítik. Továbbá bevételt is jelentenek az embereknek, hiszen sok gazdag turista akár 2 dollárt is fizet naponta, hogy ezeken közlekedhessenek, ez pedig Kambodzsában a legtöbb polgár két havi bérével megegyező összeget jelent.

Ezeket a vonatokat számos olyan vidéki városban elkezdték használni, melyet a vasúti szerelvények már régen elkerültek. Így vált lehetségessé, hogy Battambang és Phnom Peng között is beüzemeljék őket.

Most azonban, mivel folyamatban vannak a nemzeti vasútvonalak felújításai, sok ilyen pályaszakaszt vagy felszedtek teljesen, vagy már nincsenek összeköttetésben egymással, valahol az út során kettészakadtak, valamint a hatóságok már kevésbé megengedőek használatukat illetően, a bambusz vonatok eltűntek.

A helyiek által a csak „norry-ként” ismert vonat Battambang mellett az utolsó még létező ilyen bambusz vonat.