Az első világháború egyik leghosszabban elnyúló csatája Verdunben játszódott le, Északkelet-Franciaországban. A verduni csata, vagy ahogy gyakran említik fájó szívvel, a verduni „vérszivattyú” 300 napon át zajlott, 1916. február 21-től 1916. december 18-ig. E hosszú idő alatt hétszázezer ember halt, illetőleg sebesült meg, vagy tűnt el.

A csata a német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn alattomos tervei alapján kezdődött meg. Verdun stratégiailag nem is volt jelentős a németek számára, viszont a franciákat erős történelmi érzelmek kötötték a helyhez. Verdun környékét 20 nagyobb és 40 kisebb erőd őrizte, melyek Franciaország keleti határát védték évszázadokon át.

Falkenhayn tudta, hogy a franciák nem hagyják, hogy az ellenség kezébe kerüljenek az erődítmények, hiszen az nagy nemzeti megaláztatás lenne a franciák szemében. Falkenhayn arra számított, hogy az utolsó emberig fognak harcolni ezért a kis földért a francia hadak, s ezzel annyi katona veszne oda, hogy a háború állása is megváltozhatna. Az ő célja tehát nem a város bevétele, hanem a lehető legtöbb francia legyilkolása volt, hogy „a francia erők kivérezzenek”.

Az első napon a németek 140.000 katonát küldtek a francia városra. 1200 ágyúval vonultak be, s Verdun környékét szétlőtték. Az elkövetkező 10 hónap alatt körülbelül 65 millió golyó csapódott be a két fél részéről, mellyel nemcsak egymás hadseregét tizedelték, de teljesen tönkretették a vidéket. A kráterek természetesen meghagyták nyomukat.

Egy jelentősebb méretű dombtetőt gyakorlatilag teljesen leborotváltak a lövedékek. A katonák szinte nem is látták az ellenséges csapatokat, minden, amit tapasztalhattak, az ágyútűz volt. Az ágyúgolyók tömege felszaggatta a talajt, s mikor eső jött, sártócsák lepték be Verdun környékét. Az erdők összekuszált fatörmelékké váltak. A talajban felhalmozódott a rengeteg nehézfém, mint az ólom, réz, cink és egyéb mérgező vegyi anyagok, például az arzén vagy az ammónium-perklorát, melyet a robbanó lövedékeknél alkalmaztak.

Csupán a legszívósabb növények maradtak életben. A Spincourt erdőben, közel Verdunhöz, német bunkereket állítottak fel. A németek itt tartották fenn a kórházukat, s titkos postájuk bázisa is ebben az erdőben kapott helyet. Féltucat bunker maradványai még ma is láthatók. Ami a háborút illeti, Falkenhayn nagyon alábecsülte a franciákat.

Őket a győzelem hajtotta mindenáron, hisz számukra ez volt az egyetlen mód, hogy igazolják korábbi áldozatukat. Júliusra a megnövekedett francia ellentámadás komolyabb védekezésre kényszerítette a németeket. Akkorra a háború már olyan hosszú ideje húzódott, hogy a verduni győzelem már a németek számára is hatalmas presztízskérdés lett volna, akárcsak a franciák szemében.

Végül az orosz területeken elbukó déli front, az angol-francia támadás Somme-nál mind gyengítették a Verdunnél lévő német haderőt, hiszen máshol is jelen kellett lenniük. A németek decemberben elveszítették a harcot, aki közülük túlélte, börtönbe került. A verduni kudarc után Falkenhaynt lemondatták.