A kormorán vagy kárókatona nevű vízimadár étrendjét zömében halak teszik ki. E madarak a halászat mesterei – zsákmányukra a tenger vagy folyó partján várakoznak, s a megfelelő pillanatban a víz alá merülnek, ahol szárnyaikkal és lábaikkal...
A kormorán vagy kárókatona nevű vízimadár étrendjét zömében halak teszik ki. E madarak a halászat mesterei – zsákmányukra a tenger vagy folyó partján várakoznak, s a megfelelő pillanatban a víz alá merülnek, ahol szárnyaikkal és lábaikkal egyaránt hajtják magukat, majd speciális alakú csőrükben felszínre hozzák táplálékukat.
Ezen értékes tulajdonságuk miatt figyeltek fel rájuk már az ókori Japánban és Kínában, s próbálták megtanítani az állatokat, hogy segítsenek nekik a halászatban. Ez a módszer a kormoránhalászat, azaz az „ukai” japánban. Még ma is gyakorolják az ukait Japán egyes részein, de talán a legjelentősebb kormoránhalászat a Nagara folyón, Gifu prefektúrában zajlik, ahol az ősi tudomány története több mint 1300 évvel ezelőtt kezdődött.
A kormoránhalászat sötétben veszi kezdetét, az alkonyi órákban. Egy csoport halász nagyjából egy tucatnyi kormoránt vezet pórázon, melyek a hosszú facsónak mellett úsznak. Torkukra hurkot kötnek, s épp annyira szorítják meg, hogy csak a kis halakat nyelhessék le. Mikor nagyobb halat fognak, az nem csúszik le a torkukon, odaúsznak a csónakhoz, s a halászok elveszik tőlük. A kormoránok egyszerre hat halat is képesek tárolni a torkukban.
Minden csónak elején egy hosszú botra felakasztanak egy nagy kosarat, benne égő fával. Ez szolgál világításként, hogy a halászok és a madarak is lássanak. Habár a halászatnak sokkal hatékonyabb módszereit is kidolgozták már, az ukait is gyakorolják, hogy éltessék a hagyományt, és mára nagyon különleges turisztikai látványossággá vált.
A kormoránhalászat rendkívüli ügyességet igényel a halászoktól, amiért megkapják a hivatalos „A japán császári ház kormoránhalászai” címet, mely apáról fiúra száll.
A kárókatonákat több mint 1300 évvel ezelőtt kezdték el hasznosítani halászatban a Negara folyón, eredetileg azért, hogy családjukat elláthassák elég élelemmel a halászok.
Mikor a japán császári ház ügynökségének pártfogása alá kerültek, a Negarát védett folyóvá nyilvánították, s így a tiszta és egészséges vízben évszázadokon keresztül folytatták a halászatot. A madarak a japán tudomány egy fejezetét képezik, s nem véletlen, h szólások is születtek róluk, például a „nyeld le egészben, mint a kormorán”.
A kormoránhalászat valaha jövedelmező iparág volt. Majd megjelentek más halászati módok, modern szállítás, így az ukai háttérbe szorult. Ám Gifu városában még ma is űzik a kormoránhalászatot, mely a világ minden pontjáról vonzza a turistákat.