Afrika egyik legnagyobb városa egyben Marokkó üzleti központja. Szépnek nem igazán lehet nevezni az Atlanti-óceán partján elterülő metropoliszt, de dallamos neve miatt és az azonos című film révén sokak álma, hogy a fehér házacskái közt sétáljanak.
 

Az ország viszonylagos nyitottsága nagyban hozzájárul, hogy a divatirányzatok és különböző művészeti ágak virágozzanak a városban. Mivel komoly történelmi múltra nem tekint vissza Casablanca így egyszerűen lehetett a várost modernizálni és hatalmas sugárutakat kialakítani. Az ország többi részével ellentétben itt láthatjuk a legkevesebb fejkendős nőt, sőt a dolgok egész odáig fajultak, hogy a párizsi, római divattal szimbiózisba öltözött hölgyek sétálnak a tágas utcákon, zöld tereken. Joggal érezhetjük azt, hogy a kelet és a nyugat közti világba cseppentünk bár egyenlőre picivel több jel utal a keletre, de ha a fejlődés folyamata ilyen tempóban halad, akkor Afrikában Casablanca fogja a Nyugatot jelenteni.

Az üzleti élet mellett, amivel garantáltan megalapozta a jövőjét a város a turizmus is fontos szerepet játszik. Bár a nyugati turistáknak számos érdekesebb hely létezik Marokkóban, mint Casablanca, de az iszlám világot megmozgathatja a II. Hassan mecset. Nagyságát tekintve hetedik a nagyvilágban, míg az égbe törő minaretje a legnagyobb. 1993-ban adták át a látogatóknak a közvetlenül az óceán partjára épített hatalmas ám ennek ellenére kecses épületet. Folyamatosan dolgoznak rajta főleg a belső terek megmunkálása, szépítgetése van napirenden. A belépő 120 helyi egység, ami bőven megéri, hogy megcsodálhassuk az ország egyetlen nem a muszlim vallást valló érdeklődök által is megtekinthető mecsetét.

Az óceánpart a városi szakaszon igen vad, a part sem kifejezetten a fürdőzők paradicsoma ellenben a 19. század eleje óta virágzik a hajóforgalom a városban, ami nagyban köszönhető a franciáknak, de tulajdonképpen az egész város felemelkedése is a „gyarmatosítás” hozománya.