„Marrakesh, az örök szépség utolsó érintése. Olyan örökkévaló, mint a hó a legmagasabb csúcsokon, és olyan megragadó, mint az Atlasz.“ – írják róla a megbűvölt utazók. Nagy uralkodók harcoltak érte, dinasztiák örökölték, minden idők bölcsei, kézművesei, építészei, festői, és szobrászai építették hatalmas palotáit, mecseteit, kertjeit és Korán-iskoláit. Naplemente idején „izzik a város“. Ahogy csitul a hőség, úgy bukkannak elő Marrakesh filmszerű figurái: szaharai gyógyítók, varázsszer-árusok, hennafestők, kígyóbűvölők várják az egyre csábítóbb illatokba burkolt Jemma el Fna téren klienseiket. Ez a világ mit sem változott ezer éve. Barangolhatunk az óváros gyékénnyel fedett utcáiban, sétálhatunk a rózsakertek mentén, vagy hűvös koktélunkat iszogathatjuk egy pálmakert mélyén meghúzódó medence partján. Marrakesh megunhatatlan, folyamatos mese.