Az ország egyik legnagyobb vonzereje éppen ez a változatosság. Essaouira szeles óceánpartjától néhány száz kilométerrel beljebb már négyezres hegyek emelkednek, délebbre pedig az Anti-Atlasz kopár sziklavilága kezdődik.

Marokkó legszebb helyeit bemutató sorozatunk második részében magunk mögött hagyjuk a Szahara dűnéit, és az Atlanti-óceán partjától az Atlasz hegyei felé indulunk. Halászkikötő, hatalmas sziklaszoros, különös hegyi kisváros és egy kék-fehér erődnegyed is kerül az útba.

 

Az ország egyik legnagyobb vonzereje éppen ez a változatosság. Essaouira szeles óceánpartjától néhány száz kilométerrel beljebb már négyezres hegyek emelkednek, délebbre pedig az Anti-Atlasz kopár sziklavilága kezdődik.

 

6. Essaouira – fehér házak az Atlanti-óceán partján

Essaouira

Essaouira
Essaouira
Essaouira

Essaouira egészen más ritmusú város, mint Marrákes vagy Fez. Fehér falak, kék ajtók, sirályokkal teli halászkikötő és az óceán felől érkező állandó szél határozza meg a hangulatát. Az óvárost kőfalak választják el a tengertől, a Skala bástyáiról pedig jól belátható a hullámos Atlanti-óceán.

 

A mai Essaouira a 18. század végén épült ki, és különlegessége, hogy korabeli európai erődépítészeti elveket alkalmaztak észak-afrikai környezetben. Fontos kereskedelmi kikötőként Európát, Marokkó belsejét és a Szaharán túli területeket kötötte össze; medinája 2001 óta UNESCO-világörökség.

 

A város múltja azonban ennél jóval régebbre nyúlik. A közeli szigeteken már az ókorban is jelen voltak kereskedők, később pedig a tengeri csigákból előállított értékes bíborfesték miatt vált ismertté a környék.

 

Essaouirához egy jóval modernebb legenda is kapcsolódik. A történet szerint Jimi Hendrixet a közeli homokba omló romok ihlették a Castles Made of Sand megírására. Jól hangzik, csak éppen a dal 1967-ben már megjelent, Hendrix pedig 1969-ben járt Marokkóban – vagyis a legenda inkább a város mítoszainak része, mint zenetörténeti tény.

 

7. Atlasz-hegység – Marokkó magas teteje

Atlasz-hegység

Marrákes pálmái és kertjei mögött tiszta időben feltűnik a Magas-Atlasz hosszú hegyvonulata. A látvány különösen télen és tavasszal érdekes, amikor a magasabb csúcsokon még hó lehet, miközben odalent már egészen más világ fogadja az utazót.

 

A hegység legmagasabb pontja a 4167 méteres Dzsebel Toubkal, amely egyben Észak-Afrika legmagasabb csúcsa. A Magas-Atlasz mintegy 750 kilométeren húzódik, és természetes választóvonalként áll Marokkó atlanti, mediterrán és szaharai tájai között.

 

A hegység nevéhez még az ókori görög mitológia is hozzátette a maga történetét. Atlasz titánt Zeusz arra ítélte, hogy vállán tartsa az égboltot, az európai hagyomány pedig a messzi nyugat hatalmas hegyeit is hozzá kapcsolta. Így lett Atlasz neve nemcsak egy mitológiai alaké, hanem Észak-Afrika nagy hegyláncáé is.

 

Nem feltétlenül kell a Toubkal csúcsáig kapaszkodni ahhoz, hogy érdemes legyen felkeresni a vidéket. A kisebb hegyi falvak, teraszos földek és völgyek már egy rövidebb kiránduláson is egészen más Marokkót mutatnak.

 

8. Tafraoute – gránitsziklák az Anti-Atlaszban

Tafraoute az Anti-Atlasz egyik különleges kisvárosa, amely szinte elveszik a hatalmas, gömbölyded sziklatömbök között. A környéket pálmák, mandulafák, száraz völgyek és sziklás hegyoldalak váltakozása teszi karakteressé.

 

A vidéket legjobb lassan felfedezni. Tafraoute körül könnyebb gyalogos útvonalak vezetnek a hegyek közé, délebbre pedig az Aït Mansour-völgy szűk szurdoka és pálmái kínálnak látványos kitérőt. Az eredeti összeállítás is elsősorban a környék túra- és kerékpáros lehetőségeit emelte ki.

 

Különös látványt jelentenek az Ammeln-völgy híres festett sziklái is. A hatalmas köveket élénk színek emelik ki a természetes, barnás-rózsaszín tájból – nem ősi sziklarajzokról van szó, hanem modern művészeti beavatkozásról, amely mára Tafraoute egyik ismert látványossága lett.

 

Tafraoute azért érdekes, mert itt már nem a nagy műemlékek dominálnak. Maga a táj a látnivaló.

 

9. Todra-szurdok – út a sziklafalak között

Tinghir közelében a kopár hegyek között egyszer csak összeszűkül a völgy, és megjelennek a Todra-szurdok szinte függőleges falai. A keskeny út mellett a sziklafalak olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy a méretek igazán csak akkor érzékelhetők, amikor már közöttük sétálunk.

 

A szurdokot a Todgha vízfolyása alakította ki, és a leglátványosabb részen a sziklafalak több száz méter magasra emelkednek. A környék ma a túrázók mellett a sziklamászók egyik kedvelt marokkói célpontja is.

 

Érdemes azonban nem csak felfelé nézni. Tinghir pálmaligetei és a szurdokhoz vezető völgy zöld földjei különösen szép kontrasztot alkotnak a körülöttük emelkedő száraz hegyekkel.

 

10. Udayas kasba – Rabat kék-fehér negyede

Marokkó fővárosa első pillantásra rendezettebb és nyugodtabb, mint az ország híresebb királyi városai, de az Atlanti-óceán és a Bou Regreg folyó találkozásánál fekvő Udayas kasba pillanatok alatt visszavisz a régi Marokkó világába.

 

A 12. századi erőd falai mögött keskeny utcák, fehérre meszelt házak és kék ajtók sorakoznak. A negyed történetéhez később az Ibériai-félszigetről érkező andalúziai közösségek is hozzátették saját hagyományaikat, a kasba mellett pedig ma is megtalálható az andalúz kert.

 

Fontos pontosítás, hogy nem önmagában a kasba került fel 2012-ben az UNESCO listájára: az Udayas erődnegyed a „Rabat, modern főváros és történelmi város” néven védett, nagyobb világörökségi terület része.

 

Ha Rabatban csak egy régi városrészt nézünk meg, ezt nem érdemes kihagyni. A kasba magasabb pontjairól ráadásul a folyótorkolat és az Atlanti-óceán is jól látható.

 

+1. II. Hasszán-mecset – Casablanca jelképe

Casablanca elsősorban modern nagyváros, de az óceánparton álló II. Hasszán-mecset mellett nehéz szó nélkül elmenni. A hatalmas épület közvetlenül az Atlanti-óceán mellett emelkedik, így a hagyományos marokkói díszítéshez szokatlanul tágas, tengeri környezet társul. Az eredeti cikk is ráadásként emelte ki ezt a helyszínt.

 

Az 1993-ban átadott mecset 210 méteres minaretje ma is a világ legmagasabbjai közé tartozik. A belső imatér mintegy 25 ezer hívő befogadására alkalmas, miközben az épületet hagyományos marokkói zellige mozaikok, faragott fa és gazdag vakolatdíszítés teszi különlegessé.

 

A mecset jó lezárása ennek a marokkói utazásnak is. A tíz helyszín – és a ráadás – között van középkori medina, sivatag, négyezres hegység, óceánparti erődváros és modern vallási épület. Talán éppen ez Marokkó legnagyobb vonzereje: néhány nap alatt olyan tájak és városok követik egymást, amelyek első látásra mintha nem is ugyanahhoz az országhoz tartoznának.