A mosáv egyfajta mezőgazdasági közösség Izraelben, mely több gazdaság együttműködését jelenti. A mosáv egy bizonyos földterület birtoklási elvén alapul, s nagy hangsúlyt fektetnek a közös munkára és piacra...
A mosáv egyfajta mezőgazdasági közösség Izraelben, mely több gazdaság együttműködését jelenti. A mosáv egy bizonyos földterület birtoklási elvén alapul, s nagy hangsúlyt fektetnek a közös munkára és piacra. A munkások saját birtokukon terményeket és egyéb termékeket állítanak elő, s az ebből keletkezett haszonból, illetve az élelmiszerből látják el magukat. A földműveseknek adót kell fizetniük, s az ebből befolyt összeget a közösség mezőgazdaságára fordítják, például megvásárolják a különböző vetőmagokat, vagy a terményeket piacra viszik.
Az első mosávot 1921-ben alapították a Jezréel-völgyben. Az Izrael alapítását (1948) követő nagymérvű bevándorlás idején a mosávot találták a legmegfelelőbb településformának. A bevándorlók többsége nem is volt hozzászokva a közösségi élethez, viszont 1986-ra 156.700 izraeli élt és dolgozott 448 mosávban.
A mosávnak két típusa van, a gyakoribb a moshav ovdim. Ezt szövetkezeti kisbirtokos falunak nevezhetünk, a közös beszerzés és értékesítés végett jött létre. A család a termelés és a fogyasztás alapegysége.
A másik, kevésbé gyakori típus a moshav shitufi, mely közösségi együttműködési falvat jelent. Ez jobban hasonlít a kibucra, mely egy másik közösségi településfajta, mivel a földet közösen művelik, és a hasznot egyenlően osztják el. A különbség az, hogy itt a háztartások egymástól függetlenek, és a család a közösségi élet központja. Azok a személyek, akik a közösségen kívül dolgoznak, szintén fizetnek adót. Az első ilyen mosáv 1936-ban jött létre.
A mezőgazdaság jövedelmezőségének hanyatlása Izraelben komoly pénzügyi problémákat okozott a mosávok és kibucok lakóinak számára, hisz egyre több gyerek maradt volna a közösség tagja. Az 1980-as évek végére több mosávi talált munkát egyéb nem mezőgazdasági szektorban, s így kikerült a közösségből. Később ezek a mosávok egyre inkább hasonlítottak a külvárosi falvakra, melynek lakói ingáznak a munkahelyükre. Általánosságban elmondható, hogy a mosáv sosem élvezett olyan elit státuszt, mint a kibuc, így nem is érte őket akkora nagy romlás a presztízsükben az 1970-es és 80-as években.
Ma már egyre több mosáv állt rá a turizmusra. Az észak-izraeli Amirim külön említést érdemel, hiszen nagyon népszerű lett az izraeli turisták körében. Az itt élő családok mind vegetáriánusok, s a vegetáriánus éttermek központjává fejlődött a város, ahol helyes vendéglők és fürdők várják a pihenni vágyókat.