Bécs

"A sokszínűség városa"

Összetéveszthetetlen: a több száz év alatt kialakult Hofburg, a Schönbrunni kastély, a Ring a fényűző épületekkel, a Staatsoper kiváló énekesei, a Burgtheater heves vitákat keltő bemutatói és nem utolsósorban a Spanyol Lovasiskola lipicai lovai, meg a Wiener Sängerknaben.
"Bécs valami más" - így hangzik a "kék Duna" melletti város hivatalos mottója. Ez mindig újra igazolódik - még azok esetében is, sőt leginkább azokéban, akik birtokában vannak a német nyelvnek, de nem a "wienerisch"-nek. Csaknem önálló tanulmányt érdemel egy nagy múltú bécsi intézmény: a kávéház. A kávék variációjának gazdagsága és elkészítési módja nem ismer határokat. S hozzá még egy valódi réteslapból készített almás rétes, és a látogató már teljességgel meg is mártózott a Duna-parti metropolisban. Bécsben valóban el lehet tölteni egy fél életet a kávéházban, de még számos más ok miatt is álomszerűen élnek az emberek ebben a városban, amely sok mindent könnyedebben vesz, mint Európa sok más nagyvárosa. Bécs a világ egyik legbiztonságosabb városa, zöld város, olyan város, ahol példásan fáradoznak a régmúlt emlékeinek megőrzésén. Egykor azzal csúfolták, hogy álmos és életidegen, a világtól elzárkózó, az állítólagosan oly melankolikus Bécs azonban már jó ideje igencsak eleven, összekötő híd az ébredező Kelet felé, a legteljesebb mértékben közép-európai város, amelynek van szíve, esze, és amely huncutul ironizál.